(Sárospatak, 1909. máj. 15. - Bp., 1969. szept. 17.) Teológiai tanár. Tanulmányait Sárospatakon (1919-1933), Montpellier-ben (1929-1930) végezte, érdeklődése már ekkor a szisztematika-teológia felé fordult, majd Zürichben tovább képezte magát e területen (1932). Utóbb Bonnban Karl Barth lett a mestere (1933-1934). Öt évi segédlelkészi szolgálat után (Tiszakarádon, Szinben, Újcsanáloson, Megyaszón, Sátoraljaújhelyben) 1937-től a sárospataki Református Főiskola teológiai Akadémiájának tanára, 1945 után igazgatója. 1936-ban Debrecenben doktorált. A pataki Teológiai erőszakos bezárása után a Budapesti Református Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékének vezetője lett. 1957-ben egy időre letartóztatják, teológiai tanári állásából felmentik. Élete utolsó éveiben tudományos kutatóként dolgozott. Dogmatörténettel, ezen belül a magyar reformáció teológiatörténetével, a magyar és közép-európai korai reformáció kérdéseivel foglalkozott. Feltárta és sajtó alá rendezte Kálvin kiadatlan prédikációit. Kiváló nyelvtehetség volt, elmélyülten ismerte a görög, latin, francia, német, angol, holland, lengyellel és olasz nyelvet.
Fontosabb művei: A theológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika theológiában. Budapest, 1936.
2012. május 18., péntek,
Erik
, Alexandra
napja van.
Látogatóink száma a mai napon: 3
Összesen 2010. november 1. óta: 831
Belépés az Elektronikus Tanulmányi Nyilvántartásba
A mennybemenetel ünnepe Álláshírdetés könyvelői munkakörbe Van remény? - Személyes beszámoló az Ifjúsági Zsinati Fórumról Egyházkerületi lelkész-presbiteri konferencia - mozgóképes összefoglaló Nemzedékek találkozóhelye: Új köntösben a miskolci Kakastemplom 103 éve született Nagy Barna, sárospataki tanár, Kálvin-kutató „Tőle, általa és érte van minden!” - Beiktatták Tokaj új lelkipásztorát