A SRTA tiszteletbeli tanárainak oldala

Dr. Barth, Karl (1886, Basel – 1968, Basel)

2011/01/06 • 23:36 • SRTA Admin

Gyermek- és ifjúkora éveit Bernben töltötte, ahol apja teológiai tanár volt. Itt kezdte teológiai tanulmányait 1904-ben, majd apja akarata ellenére a liberális berlini teológián folytatta, végül 1908-tól Marburgban tanult. 1909-1911 között genfi segédlelkész, 1911-1921 között lelkész Safenwillben (Argau kanton), ahol a munkások életkörülményei érzékennyé tették szociális kérdések iránt, s rövid ideig a vallási szocializmus hatása alá került, sőt tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Az első világháború kitörésekor szembekerült az azt üdvözlő liberális teológiával. 1918-ban, a Római levélhez írt kommentárjában önálló teológiai álláspontját fejtette ki.

Ezekben az években formálódik teológiája, a dialektikus teológia, az „Ige teológiája". E szerint: Isten és ember között akkora a távolság, olyan nagy a különbség, hogy az emberi oldalról nem hidalható át. Az „egészen más Istent" csak úgy ismerhetjük meg, ha ő maga jelenti ki magát nekünk. Isten kijelentése a testté lett Ige, Jézus Krisztus. Rá mutat és róla szól a Szentírás, az írott Ige, és róla tesz bizonyságot a prédikáció, a hirdetett Ige. A teológia örök dilemmája, hogy arról az Istenről kell beszélnie, akiről emberi módon nem lehet beszélni.  Az ember - tehát - alapvetően nem tud Istenről helyesen beszélni. Ha valamit mondunk róla, annak az ellenkezőjét is el kell mondanunk azonnal. Istenről csak dialektikusan lehet beszélni. Ez a feszültség nem oldódik fel, hanem megmarad, ahogy Jézus Krisztus személyében is jelen van azáltal, hogy egyszerre valóságos Isten és valóságos ember.

1922-1925 között a német göttingeni egyetem dogmatika tanára volt, 1925-től 1929-ig Münsterben tanított dogmatikát és újszövetségi exegézist, 1930 és 1934 között a rendszeres teológia professzora volt Bonnban.

1934-ben megtagadta a feltétlen hűségesküt Hitlernek, ezért elbocsátották lelkészi szolgálatából, majd 1935-ben nyugdíjazták. Szerzője volt a nemzetiszocializmussal szembeni egyházi ellenállás, a Hitvalló Egyház önértelmezése szempontjából központi jelentőségű Barmeni Hitvallásnak.

Ezek után el kellett hagynia Németországot. 1935-től a bázeli egyetem professzoraként tanított rendszeres teológiát, s itt élt és alkotott haláláig.

Irodalmi munkássága kiemelkedően gazdag és jelentős. Exegetikai művek (Der Römerbrief), teológiatörténeti tanulmányok, igehirdetések jelentek meg tőle. Fő műve - a befejezetlenül maradt, de így is monumentális - Kirchliche Dogmatik, a keresztyén egyháztörténet legrészletesebb dogmatikája, melyen 35 éven át folyamatosan dolgozott.

1948-ban Amszterdamban részt vett az Egyházak Világtanácsának megalapításában, s később is fontos szereplője volt az ökumenikus mozgalomnak.  

A sárospataki Teológia 1931-ben tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki.

A SRTA tiszteletbeli tanárainak oldala,

ETN

Belépés az Elektronikus Tanulmányi Nyilvántartásba


eseménynaptár